Információ:
Nihil ducius quam omnia scire
"Művészet nélkül csonka a valóság" - mondotta Kosztolányi Dezső.
De mi is az a valóság? Friedrich Schiller értekezésében kifejtette, hogy két világ létezik - a vágyott világ, azaz az ideál, illetve a valós világ, azaz a reál. Mondani sem kell, a valóság, a reál az a világ, ami tőlünk viszonylag kevésbé függ, hiszen alárendeltje a természeti törvényeknek, más emberek döntésének és személyiségének, a vagyonnak, a tanultságnak. Ezzel szemben az ideál, a vágyott világ az az állapot, ahol nincs érvényben a társadalmi helyzet hátráltatása, a viszonzatlanság. Az ideál az, ahol rivaldafényt kap a mi superegonk, az a személyiségünk, amik mindig is lenni szerettünk volna, olyan környezetben élünk, ahol mindig is szerettünk volna és olyan emberek szeretnek minket, akik szeretetére mindig is vágytunk.
Legfőképpen a sors határozza meg, a két világ között, a reál és az ideál között mekkora a távolság. Vannak, akiknek élete idillikus, s a két világ egybe esik. De akadnak, kiknek az élete elégikus, s a két világ sosem találkozhat. Őközülük, az ő tragikus érzelemvilágukból születnek meg az írók, a költők, a művészek, így már nyugodt szívvel definiálhatjuk a művészet szavunkat is. A művészet - s esetünkben kiváltképp az irodalom - egy hidat jelent a két világ, a reál és az ideál között, amely alatt szörnyű szakadék tátong. Híd nélkül, irodalom nélkül a művész sosem tehetné az ideált reállá, ám a művészettel, még ha a hamis álmok kapuján átsétálva is, de megteheti.
| |
|
|
|
Victor Hugo: Nyomorultak2017.08.31. 17:53, sarnyaivivi
"Sok embernek van ilyen titkos szörnyetege, rejtett kínja, mely élősködik rajta, sárkánya, mely marcangolja, kétségbeesése, mely éjjel sem hagyja nyugton. Az ilyen ember látszólag nem külömbözik másoktól, úgy jön-megy, mint a többi. Senki sem tudja, hogy ebben a szerencsétlenben egy szörnyű fájdalom élősködik, mely ezernyi fogával halálra marcangolja. Senki sem tudja, hogy ez az ember örvény. Vize pangó, de mély. Felszíne időnként érthetetlen okból zavaros lesz. Rejtelmes hullámfodor támad rajta, eltűnik, majd ismét megjelenik; a mélyből fölszáll egy buborék és széjjelpattan. Csekélység, mégis ijesztő valami. Az ismeretlen szörnyeteg lélegzetvétele."
| |
|
|