"A szegénység a szerelem szolgálója."

Mit szólsz hozzá?

"A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal."

Mit szólsz hozzá?

"a legnagyobb fájdalmak a meg nem értésből származnak, csak attól szenvedünk, amit magunk sem tudunk felfogni vagy elképzelni. "

Mit szólsz hozzá?

"végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság."

Mit szólsz hozzá?

"Én bámulom a büszkéket és hidegeket, akik a nagy, a démoni szépség ösvényein kalandoznak, és megvetik az "embereket" - de nem irigylem őket! És ha valami képes az irodalmárból költőt fejleszteni, az én polgári vonzódásom az emberi, az eleven, a közönséges dolgokhoz képes rá. Minden melegség, minden jóság, minden humor ebből származik, és nekem szinte úgy tetszik, hogy ez a szeretet, melyről írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvén tud szólani, de akiből hiányzik, az zengő érc és pengő cimbalom csupán.
Amit eddig csináltam, az mind semmi, nem sok, annyi, mint semmi. Fogok jobbat alkotni, Lizaveta - megígérem. Mialatt írok, felzúg hozzám a tenger, és én behunyom a szemem. Tekintetem egy meg nem született világot, egy árnyékvilágot lát, amely még elrendezésre és kialakításra vár, emberi alakok árnyékai nyüzsögnek előttem, integetnek, hogy varázsoljam el és váltsam meg őket: tragikus alakok és nevetségesek, meg olyanok, akik mind a kétfélék egyszerre - és én nagyon vonzódom hozzájuk. De a legmélyebb és leglappangóbb szerelmem a szőkéket és kék szeműeket, a derűs eleveneket, a boldogokat, a szeretetre méltókat és közönségeseket rajongja körül.
Ne becsmérelje ezt a szerelmet, Lizaveta. Jó ez és termékeny. Vágyódás van benne, mélabús irigység, kis megvetés és tiszta, szeplőtlen boldogság."

Mit szólsz hozzá?

"Azt akarod, hogy még szeretni tudjak? Add vissza hát a szerelem éveit, add vissza, ha bírod, szürkület idején a hajnalt. Kétszer köszönt be a halál: először akkor, amikor már nem szeretünk és nem szerettetünk. Ez a halál a legkegyetlenebb, semmi az, ha az élet vész el."

Mit szólsz hozzá?

"Sok embernek van ilyen titkos szörnyetege, rejtett kínja, mely élősködik rajta, sárkánya, mely marcangolja, kétségbeesése, mely éjjel sem hagyja nyugton. Az ilyen ember látszólag nem külömbözik másoktól, úgy jön-megy, mint a többi. Senki sem tudja, hogy ebben a szerencsétlenben egy szörnyű fájdalom élősködik, mely ezernyi fogával halálra marcangolja. Senki sem tudja, hogy ez az ember örvény. Vize pangó, de mély. Felszíne időnként érthetetlen okból zavaros lesz. Rejtelmes hullámfodor támad rajta, eltűnik, majd ismét megjelenik; a mélyből fölszáll egy buborék és széjjelpattan. Csekélység, mégis ijesztő valami. Az ismeretlen szörnyeteg lélegzetvétele."

Mit szólsz hozzá?

"Meddig lehet szenvedni? Csak addig, ameddig elbírjuk. Aztán, hogy a szenvedés túlnő rajtunk, megsemmisíti önmagát. Aki kétségbeesetten gyötrődik és semmi reménye sincsen, ezt a reményt nem veszti el, tudja, hogy mihelyt a fájdalom elviselhetetlenné válik, meg is szűnik, átalakul valami mássá. Senki se szenvedhet többet, mint egy ember."

Mit szólsz hozzá?

"Mi ez a riadt ébredés - ebben a félhomályos szobában - körülöttem egy zajongó várossal, melyet most hirtelen olyan idegennek érzek? Minden idegen itt, minden, nincs senkim, nincs egy zug, ahol begyógyíthatnám ezt a sebet a lelkemen. Mit csinálok majd itt, mire jók ezek a mozdulatok, ezek a mosolyok? Itt nincsenek gyökereim - igaz, máshol se. Ismeretlen táj lett a világ, ahol nem talál több támaszt a szívem. Idegen, aki tudja, mit jelent e szó."

Mit szólsz hozzá?

"Mert emberek közt senki boldog nem lehet:
kinek segít a jószerencse, sorsa jobb
a többinél, de boldog nem lehet soha."

Mit szólsz hozzá?

“Hiába valósult meg teljesen, amire oly soká vágyódott - nem volt egészen boldog. Vágyainak a megvalósulás, hamar megérezte, egy homokszemet adott csak a boldogságnak abból a hegyéből, amelyre számított. A beteljesülés megmutatta az örök tévedést, amelybe azok esnek, akik a boldogságot vágyaik teljesüléseként képzelik el.”

Mit szólsz hozzá?

"A nagy lélek olykor nem a fájdalomtól rémül meg, hanem attól, hogy elmúlik a fájdalom. Osztályrészünk ugyan nem a kimeríthetetlen boldogság, de a hosszú szenvedésünk legalább sorssá állna össze. Ám nem így történik, és egyszer legkeservesebb kínjaink is megszakadnak. Egy reggel, a reményvesztettség hosszú napjai után, elfojthatatlan életvágyunk jelzi, hogy minden véget ért, a szenvedésnek sincs több értelme, mint a boldogságnak."

Mit szólsz hozzá?

"Amíg magyarul beszélünk, addig él a magyarság - hirdeti ő is a Nyelvében él a nemzet igéjét. Addig nincs hatalma felettünk senki idegennek. 'A nemzet akkor hal meg igazán, ha feladja a nyelvét, nem akkor, amikor a határát adja fel. A határokat vissza lehet szerezni, a nyelvet soha' mondogatja. Izzó, céltudatos hazafiassággal félti a nyelvpiszkítóktól a veszélyben lévő magyar nyelvet. Bámulatosan tisztán lát és okos. Amikor a magyar nyelv keresztes lovagjává szegődik, nem holmi délibábos, eszményi kincset akar védelmezni. Képzelőereje a nemzeti életet fenyegető valóságos veszély ellen áll munkába"

Mit szólsz hozzá?

"Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk."

Mit szólsz hozzá?

"De a kapu egyik oldalán, mintha csak a küszöbbe gyökeredzett volna, vadrózsabokor állt, és most, június havában, csak úgy piroslott az üde bimbóktól, mintha illatával és tűnő szépségével meg akarná ajándékozni a foglyot, aki ott belép, és a halálra ítélt bűnöst, aki onnan utolsó útjára indul, jelezve, hogy a természet még őket is szánja, és szívébe fogadja. (...) De ha már éppen itt találjuk annak a barátságtalan kapunak a küszöbén, ahonnan történetünk is elindul, szakítsunk róla egy virágot, és nyújtsuk át az olvasónak. Talán a szelíd erkölcs virágait jelképezi éppen, amelyeket majd utunkon találunk, és egy kis fényt vet a gyarlóságnak és szenvedésnek erre a szomorú történetére."

Mit szólsz hozzá?