A 32 éves Mezey Mária, a Vígszínház színésznője és a 41 éves Márai Sándor író egy rádiófelvételen találkoztak valamikor 1940 késő őszén. Márai akkoriban írta Krúdy-regényét, Mezey pedig Krúdy-rajongó volt, így volt miről beszélgetniük. A beszélgetésből egy furcsa, Krúdy-hangulatú szerelem lett, ami nem egész évig tartott. Mivel mindketten ismertek voltak, Márai pedig nős, titokban találkoztak, hol a Duna-parton, hol a margitszigeti szállóban, ahol Krúdy is lakott, hol pedig tabáni kocsmákban. A titkot jól őrizték, mert a kapcsolatuk csak nemrégiben derült ki a Mezey-hagyatékában maradt levelekből és naplókból. Kiderült: Márai Sirály című regényét is ez a szerelem ihlette. Mezey a szakításukat is megírta, de életrajzi könyvében csak Valakiként említette Márait, nevét csak naplójában írta le. Az Auguszt cukrászdában ülve lazacos szendvicset ettek, mikor Valaki bocsánatkérő mosollyal közölte vele, hogy nincs rá szüksége, művészként más dolga van. Talán addigra kigyógyult Krúdyból... Mezeynek még négy év kellett, mire kigyógyult Máraiból. Párszor még látták egymást színházban, felolvasóesteken, majd az író örökre elhagyta az országot.

Forrás: Nyáry Krisztián

Krúdy Gyula a tízes években házas ember volt, három gyerekkel, de több időt töltött vendéglőkben, kávéházakban és hmm... örömtanyákon, mint otthon. Amikor a Vörös postakocsiért nagyobb honoráriumot kapott, a körúti Royal szállóban bérelt lakosztályt. Itt ismerte meg a nála idősebb nagyvilági dámát, Várady Reginát, Rezsánt, ­a szállodaigazgató feleségét. Szerelmi viszonyuk (Krúdyné asszony és minden bizonnyal Várady úr tudomásával) évekig tartott, amíg ki nem tört a botrány. Krúdy meglátogatta Váradyékat siófoki villájukban, ahol beleszeretett Rezsán 16 éves lányába, Zsuzsába. Három évig távolról csodálta a lányt, végül 1918 nyarán szerelmet vallott neki, majd annak rendje és módja szerint megszöktette. Rezsán, úgyis mint anya és megcsalt szerető egy személyben, a vasútállomáson kapta el őket. A lányt hazarángatták, elzárták 40 éves gavallérja elől, de néhány hónap múlva újra megszökött, s beköltözött Krúdy margitszigeti szállodai szobájába. Hamarosan megszületett a lányuk, s a nagyszülői szerep kibékítette Váradyékat is. Krúdy elvált, elvette az akkor már 21 éves Zsuzsát, és boldogan éltek … néhány hónapig. Aztán jöttek megint a kávéházak, vendéglők és szállodák...

Forrás: Nyáry Krisztián

Az 57 éves Móricz Zsigmond és az általa Csibének nevezett 20 éves Littkey Erzsébet 1937. január 1-jén. Az irodalom tankönyvek szemérmesen Móricz nevelt lányáról beszélnek, akit az író megsajnált, magához vett, és róla mintázta Árvácska alakját. A valóságban szerelmi viszonyban éltek együtt az író haláláig. Nemrég megjelent naplójában, mint egy posztmodern regényben, részletesen elemzi legintimebb pillanataikat, sőt, saját írói tevékenységét is ebből vezeti le: „Most ugyanis tisztán nemi ingerből táplálkozik a munkaenergiám. Valósággal mesterségesen kell felizgatni erotikus rágondolással a költői erőt." És ez még a leginkább visszafogott megfogalmazás, Móricz ebben a témában is őszinte és szókimondó. Mindenesetre az Árvácska jól sikerült.

Forrás: Nyáry Krisztián

1899. szeptember 6-án, két évi titkos kapcsolat után, az akkor 74 éves Jókai Mór feleségül vette a 20 éves Grósz Bella színésznőt. Második házassága miatt családtagjai és barátai egy része elhidegült tőle, nevelt lánya beszámíthatatlanná kívánta nyilvánítani. 50 évvel korábban a nála 8 évvel idősebb Laborfalvi Rózát vette el, és ezért akkor is elfordultak tőle a családja és barátai, köztük Petőfi is. Még 5 évet éltek együtt, leveleik szerint boldogan, Jókai újra szerelemes verseket írt. Grósz Bella nem ment újra férjhez, a zsidótörvények elől emigrált, 1947-ben halt meg Londonban.

Forrás: Nyáry Krisztián

Vörösmartynak – egyebek mellett – három alapvető fontosságú új szót köszönhet a hálás utókor: ő alkotta meg a fröccs, a szivar és a ledér szavakat.

A fröccs eredetét többen is leírták. 1842. október 5-én Fáy András író Vörösmartytól vásárolt fóti pincéjébe hívta szüretre néhány barátját. Köztük volt Jedlik Ányos fizikus, a dinamó feltalálója is. Jedlik szerette a bort, de könnyen a fejébe szállt, ezért elhozta magával találmányát, a széndioxiddal dúsított palackba zárt vizet. Az italt kedvelő, vállalkozó kedvű Vörösmarty volt az első, aki a társaságból kipróbálta a szúrós vízzel hígított bort. A feljegyzések szerint klasszikus, fele-fele arányú kisfröccs volt. „ Íme a spritzer” – mutatta be találmányát Jedlik. Vörösmartynak már az első korty után ízlett, de azonnal átkeresztelte a németes hangzású italt. Magyarosabb, ha fröccs a neve, mondta. Még ott a szüreten megírta a fröccsöt köszöntő első verset, a Fóti dalt: "Fölfelé megy a borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi."